A természetvédelmi terület 1987-ben alakult meg. A vulkáni kőzetekből álló hegy nagy fajgazdagságú szilikát lejtősztyepprétje, cserjevegetációja és melegkedvelő tölgyese számos védett és értékes, színpompás virágnak ad otthont. Virággazdag gyepeiben megtalálhatók a törpemandulás és csepleszmeggyes cserjések is. Állatvilága a növényvilághoz hasonlóan rendkívül gazdag. A száraz meleg déli oldal és az északi erdős területek kedvező életfeltételeket biztosítanak sok gerinctelen és gerinces fajnak.

Fotó: Zsólyomi Tamás

A Patócs-hegyet a földtörténeti újkor harmadkorában, a miocénben kezdődő vulkáni tevékenység hozta létre, mint szubvulkáni testet. Kúpja explozív és effuziv tevékenység által épül fel, kora kb.10-11 millió év.  A hegy legnagyobb részét a Szerencsi Riolittufa Formáció képződményei alkotják.

A kőzet a védett terület három hektárján gyakran a felszínen, mint sziklamező található. A rajta kialakult talaj folyamatosan lemosódott, még a riolit, mint a legellenállóbb kőzet kipreparálódott és sziklamezőt, un. kőtengert alkot.

A terület legnagyobb részét lejtősztyepprét borítja, amely a sziklakibúvásos részeken felnyílik. A riolit alapkőzet miatt növényzete keveredik a szilikát sziklagyep és lejtősztyepp növényzettel, valamint itt éri el a hegyaljai lejtősztyeprét elterjedésének az északi határát. A típusjelző lappangósásá (Carex humilis) nagy foltokban borítja a területet. Ez a társulás őrzi a legtöbb értékes növényfajt, így a magyar nőszirmot (Iris aphylla subsp. hungarica) is.

Ritka növényfajok a területen a  selymes boglárka (Ranunculus illyricus), fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans), magyar kőhúr (Minuartia frutescens). Gyakoriak a tavaszi aszpektusban a  leánykökörcsin (P. grandis), a törpemandula (Amygdalus nana), az apró nőszirom (Iris pumila) és atavaszi hérics(Adonis vernalis).

A nyár ugyancsak virággazdag, hiszen ekkor nyílik a macskahere (Phlomis tuberosa), a magyar bogáncs (Carduus collinus), a nagy pacsirtafű (Polygala major), a piros kígyószisz (Echium maculatum), a mezei szegfű (Dianthus deltoides), a  tarka búzavirág (Centaurea triumfettii subsp. aligera). Majd ősszel a csillag őszirózsa (Aster amellus) lila fészkeivel találkozhatunk.

A sztyeplejtőkkel közvetlenül érintkeznek a felhagyott gyümölcsösök, szőlők, ahová mára már visszatelepülnek a sztyepnövények pl. 4 árvalányahajfaj (Stipa pennata, S. tirsa, S.pulcherrima, S. dasyphylla) és  a ritka a wittmann rencsény (Erysimum witmannii subsp. pallidiflorum). Jellegzetes cserjést alkot a  a törpemandula (Amygdalus nana) és a csepleszmeggy (Cerasus fruticosa).

A terület faunája kettős, hiszen részben erdei fajokból, illetve cserjések fajaiból áll – itt elsősorban a gerinces faunát kell érteni, részben pedig a sztyepprétek gerinctelen faunájából adódik. A meleg délies kitettségű kopár részeken gyakori a zöld gyík (Lacerta viridis), a környező meleg tölgyesekből pedig táplálkozni jár a területre az erdei sikló (Elaphe longissima). A lepkék közül kiemelekedőek a nappali lepkék Tavasszal gyakori a kardoslepke (Iphiclides podalirius) és a fecskefarkú lepke (Papilio machaon). A sztyeprétek nyárvégi aszpektusában gyakoriak a különféle szemeslepkék. A gazdag madárvilág kiemelkedő értékei a területen vadászó ragadozók pl. kígyászölyv (Circaetus gallicus),a bokorerdőkben gyakori a tövisszúró gébics (Lanius collurio) és a poszátafajok.