A tanösvény Alsódobsza, Szentistvánbaksa, és Megyaszó (csupán külterület) községeket érinti, bemutatva azok és környezetük értékeit.

A Hernád a Sajó mellékfolyója, melybe Körömnél torkollik. A folyó 1040 m magasságban az Alacsony-Tátrában ered, mellékága a Vadász-patak. Egyetlen mesterséges ága a Hernádszurdoktól induló és Bőcsnél visszatérő Bársonyos csatorna. A folyó Abaújnádasd községnél hagyja el Szlovákiát és Abaújvárnál érkezik Magyarországra. 11 km hosszban határfolyó. Magyarországi szakasz nehézségi foka könnyű vadvíz, és gyors folyóvíz. Európa egyik legkevésbé szabályozott folyóvize csak kajakkal vagy kenuval járható, sok a sziget, és a bedőlt fa. Kenutúrára főként a felső szakaszán gyakorlott kenusoknak ajánlott

Nézzük hát sorba miben is gyönyörködhet a mintegy 17 kilométeres távot legyalogoló turista.

A tanösvény nyolcas alakzatú, ezért több kiindulási pont is lehetséges, azonban az üzemeltető (Alsódobszai Hernádmenti Természetvédelmi Kulturális és Sport Egyesület) az Alsódobszáról történő indulást javasolja. Megismerkedve a település építészeti nevezetességeivel - református templom, népi építészetünk örökségeivel - és áthatva a falusi emberek vendégszeretetével és jókedvével hamar a helyi pincesorra jutunk ki, ahonnan gyönyörű látvány tárul a szemünk elé, magába foglalva a Bükk, és a Zempléni hegységet, a Szádelő völgyet, a Hernád-völgyet, a Cserehátot, jó időben az alacsony és magas Tátrát. Mint ahogy a település címere is jelzi, a helyiek ősi foglalkozása a szőlőtermesztés. Azonban az 1870-es évek végén jelentkező filoxéra vész óriási kárt okozott a gazdáknak, akik ezután mezőgazdasági termelésre tértek át. A múlt század végén egyre többen fedezték fel újra a bortermelés és fogyasztás szépségeit, melynek ékes példái a község határában lévő borospincék.

Végig a Hernád mentén haladva az akácerdőtől szorongatott puhafa ligetek árnyékában, sűrű nádassal körülölelt holtághoz érünk, ahol sokféle vízimadárfajt lehet megfigyelni, legeltetési időszakban pedig őshonos szürke marha gulyát csodálhatunk meg.

Rövid gyaloglás után a környék egy elveszett "Eldorádójába", a Megyaszói Tátorjános Természetvédelmi területre érkezünk, ahol szépen kialakított pihenőhely biztosítja a kirándulók számára a kikapcsolódás lehetőségét, amely egyedülálló a környéken, hiszen az ország mintegy öt helyszíne közül itt telepedett meg a Tátorján nevű növény. A faj hazánk poszt glaciális meleg kori, reliktum növénye, a Kárpát-medence mogyorókori löszpusztáinak hírmondója. A pannon térség löszsztyeppjeinek egyik karakterisztikus, de ritkává vált faja. A Fekete- és Kaszpi-tenger areája kiterjedt, nálunk már csak lokális elszigetelt populációi élnek. A számon tartott hazai állomány 2600-3000 egyed. A faj hazánkban aktuálisan veszélyeztetett, fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100.000 Ft. Szerepel a IUCN Vörös könyvében. A hazai állomány megfogyatkozásához egykor táplálékként való gyűjtése is hozzájárulhatott.

Rövid ártéri erdőjárás után a kígyószerű árvédelmi töltést követve Szentistvánbaksa rendezett utcájára lépünk, s előttünk büszkén magasodik dacolva az idővel a református templom öreg tornya. Itt újabb pihenő padokról gondoskodtunk a túrázók kényelmének érdekében. Egy hosszú emelkedőn felkaptatva a község keleti határában, egy domboldalba bemélyedve található az ókori görög színházra emlékeztető rét, a Bikarét. Nevét az itt legeltetett marhák után kapta, akik patájukkal teraszosra taposták a rét oldalát, ezzel is tovább fokozva a sajátos színházi hatást. A számtalan vadvirág között márciustól-áprilisig nyílik a védett tavaszi hérics, mely társaival együtt pillangók tömegeit csalogatja magához.

Néhány perces séta után érdemes magunk mögé pillantani, ugyanis a látvány leírhatatlan a Baksa halmon, ami eredetileg egy Avarkori földvár. A megyében az egyik legjelentősebb régészeti lelőhely, bronzkori emberi település egységes képe mutatkozik az előkerült leletek alapján. A község fölött emelkedő dombok mélyén cölöpökre épített sírkamrák a Kr.e. 2., vagy 3. sz. emlékei. Jókai Mór, a nagy romantikus magyar író az „Új földesúr” c. regényéhez csatolt jegyzetekben említést tesz az Abaúj vármegyében elhelyezkedő Szentistvánbaksa nevű település fölötti avarkori földvárról. Az 1930-as években a miskolci Hermann Ottó Múzeum régészeti részlegének munkatársai ásatásokat végeztek a szántóföldből ma is 10 méter magasan kiemelkedő – az egykori erődítmény központi részét képező - bástya szerű dombon. Az ásatások során kerámia edények és avar-kori fegyverek maradványai kerültek elő nagy tömegben. Az egykori földvár körüli mai szántóföldeken még manapság is számtalan kisebb kerámiatöredéket és a zempléni hegyekből az avar-korban ideszállított kődarabokat fordítanak ki az ekék a földből

A borkultúra szerelmeseinek igazi metropoliszként hatnak a megyaszói pincefalu rendezett kis pincéi, mely építészeti emléknek sem utolsó. A falu 116 borházat számláló hangulatos pincesora az úgynevezett Kis-Megyaszó, a településsel szomszédos összefüggő akácerdőben található. A helybeliek kedvelt kirándulási célpontja, melynél keresve se találnánk ideálisabb helyet borkóstolásra. A pincékben található igazán régi borászati eszközök tanúsítják az itt élők hozzáértését, szeretetét a borkultúra iránt
Mivel a falu lakosságának kedvelt időtöltése a szőlőművelés, ma is sok család tárolja itt az ízes nedűt, a bort. Az itt elfogyasztott zamatos nedű, és az innen nyíló csodálatos panoráma egy csapásra elűzi a mindennapi élet gondjait.

Egy hosszabb szakaszon betekintést nyerhetünk a környék mezőgazdaságának különféle változataival (szőlőtermesztés, gabonanövények, gyümölcsösök).

Utunk befejező szakasza igazi hab a tortán, hiszen nem túlzás gyönyörűnek nevezni a Hernád ezen szakaszát. A komótosan kanyargó folyót övező erdőből, várfalként törnek elő az évmilliók alatt képződő súvadások. A szakadópart alapkőzete jelentős részben pleisztocén lösz, amely a Szerencsi-szigethegység itt viszonylag mélyen levő vulkáni kőzeteire települt agyagrétegekre rakódott. A Hernád bal partján a mélyebb rétegekben elhelyezkedő agyag-homok határ a folyó felé lejt. Ezen a csúszólapon a helyenként 100 m vastagságot elérő szakadópart átlagosan 0.5-1 dm/év sebességgel a folyó felé kúszik. A nagy tömegű mozgások kiváltásában szerepet játszhat a manapság is tapasztalható szeizmikus aktivitás. A lassan kúszó agyagoshomokos-löszös rétegek a part közelében leomlanak, az omladék anyagát a folyóvíz fokozatosan elszállítja. Az állandóan megújuló meredek lejtőn csak ásványos váztalaj tud kialakulni, amely a lösz, illetve a pannon agyag- és homokrétegek keveredéséből keletkezik.

Meredek lejtőn felfelé haladva pedig rövidesen megérkezünk Alsódobszára, ahonnan gyakori buszjárat van Szerencsre, és Miskolcra. A tanösvény jelzéséül a nemzetközi tanösvény jelzést választottuk. Az út mindkét oldalán, mindkét irányból jól láthatók a bal alsó sarokból a jobb felső sarokba húzott kék csíkkal ellátott fehér négyszög alapú jelzések. Ezek gyakorisága 50-100 méter körüli. A kevésbé egyértelmű helyeken irányított nyíllal ellátva könnyítik meg a tájékozódást.

Reméljük felkeltette a kedves olvasó érdeklődését a Tátorján tanösvény, amelyen bármikor végigmehet akár magánúton, akár szervezett egyesületi túráinkon egyaránt.


Hossza: 17 km
Alakja: Nyolcas alakzatú
Ajánlott kiindulási pont: Alsódobszai vegyesbolt előtti park
Csupán gyalogosan járható!
Megtételéhez szükséges idő: kb. 7-8 óra
Érintett települések: Alsódobsza- Megyaszó (külterület)- Szentistvánbaksa