Tokaj-Hegyalja hazánk legkiválóbb fehérborát termelő tájegysége. Mégis, a világörökségi rangot nem pusztán a szőlőtermesztésnek és a borászatnak köszönheti a vidék, hanem páratlan természeti adottságainak, építészeti és kulturális örökségének és a helyi hagyományoknak is.

 A Magyarország észak-keleti részén elterülő borvidéken már a miocén korszakban is termett a szőlő, ezt bizonyítja az Erdőbényén talált Vitis Tokaiensis. Ez az ősi szőlőlevél, amely minden egyes szőlőfajta ősének tekinthető növény lenyomata, bizonyítja, hogy a szőlő őshonos növény Tokajban. A vitis sylvestris ősszőlő ma is vadon él a területen.

 Tokaj, illetve a tokaji bor az 1500-as években nyerte el mai rangját, amikor a török hódoltság miatt a gazdasági élet központja Észak-Magyarország lett. Oláh Miklós monográfiája a Hungaria még a szerémségi borokat tartja a legjobbaknak, bár elismeri, hogy "a hegyek körül Tarcal, Füzér, Újhely, Sárospatak, Boldogkő. Szántó, Liszka mezővárosok mind kiváló bort termő hely." A tokaji világhírnevét - ha hinni lehet egy legendának - a tridenti zsinat hozta meg. Draskovics György 1562-ben a tridenti zsinaton egy ebéd alkalmával tállyai borral kínálta IV. Pius pápát, aki elragadtatásában így kiátott fel: "..patrem sanctum talia vina decent!" A lefordíthatatlan kettős jelentésű szójátékot (A pápához ilyen borok illenek - A pápához tállyai borok illenek) a jeles humanista, Bocatius János örökítette meg egyik epigrammájában.

 A 17. századra a szőlőtermelésre alkalmas hegyoldalakat elsősorban a nemesség birtokolta, majd pedig igyekeztek a Felvidék kereskedelemmel foglalkozó szabad királyi városai is egy-egy birtokot vásárolni Hegyalján. Ezek egyik csoportosulása az un. "Pentapolis": Kassa, Lőcse, Késmárk, Szepsi és Bártfa volt. Így Tokajban Kassa városa, majd Erdőbényén Lőcse, Tállyán pedig Bártfa szerzett birtokot. A termeltetést a helyben megbízott vincellérek irányították és szervezték. A bor kiváló minősége révén jövedelmezősége csábítóan hatott. A szőlőbirtokosok rendre szabályozták a termelést, a borkészítést és forgalmazását is. Az első ismert szabályozást a Mádon összeült Pentapolis képviselői, továbbá a nemesi birtokosok fogalmazták meg 1641-ben.

 A török világ elmúltával egyre jelentősebb szerephez jutott a borkivitel. Mivel az egész környék szívesen árusította termékét "tokaji bor"-ként, a 18. század elejétől jelen volt az az igény, hogy az országos főhatóság szabályozza a borkivitelt, amivel összefüggött az eredetvédelem is. Végül 1737-ben született egy királyi rendelet, mely felsorolta azokat a településeket, amelyek határában a "tokaj bor" előállításához alkalmas szőlő termelhető. Ezzel megszületett a világ első zárt borvidéke.

 A szőlőhegyeken elsősorban furmint, hárslevelű és sárga muskotály alkotják az ültetvényeket. Mind a három fajta alkalmas az aszúsodásra. A nemespenésszel feledett pincékben érik a "tokaji", a királyok bora, a borok királya - "vinum regum, rex vinorum". Az alapborok (ordinre) mellett évszázados technológia alkalmazásával készül a főbor, az aszú.  A megtiport lengyel nemesség igénye teremtette meg az aszúszemekkel kevert "élő" fürtök együtt feldolgozása révén előállott "szamorodnit" (lengyelül Samo rodnij- ahogy született), a középminőségű tokajit is.

 Az évszázadok során különböző népcsoportok - szászok, svábok, lenygelek, románok, zsidók, örmények - telepedtek meg Tokaj-Hegyalján, akik mind vallásuk, mind építészetük, mind hagyományaik által gazdagították a térséget. Ma a népi építészet emlékei mellett egyedülálló értéket képviselnek az arisztokrácia és a polgárság 16-19. századi épületei is.

 A tokaj-hegyaljai borvidék világörökséggé nyilvánított része összesen 27 települést foglal magába - többek között Tokaj, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mád, Mezőzombor, Rátka, Szegi, Tarcal Tállya legkiemelkedőbb termelőhelyeit, de ide tartozik Sátoraljaújhelyen az Ungvári Pince, Sárospatakon a Rákóczi Pince, Hercegkúton a Kőporosi és a Galambosi Pince, valamint Tolcsván az Oremus és a Bormúzeum pincéi is. Az elmúlt ezer év alatt kialakult szőlőművelési hagyományok érintetlen, eredeti formában való továbbélése és a borvidék évezredes egysége indokolta, hogy az UNESCO Világörökség Bizottsága a Tokaji történelmi borvidéket, mint kultúrtájat felvette a világörökségi listára.

 Tokaj-Hegyalja őrzi, ápolja értékeit. A több mint félszáz éves hegyaljai bormitológiát számos szobor örökíti meg a térségben. Ennek jegyében kerülnek megrendezésre évről évre a szüreti fesztiválok is, illetve a minden év májusában megrendezett Tokaji Borok Fesztiválja.

 A Tokaji történelmi borvidékre érkezőket ma a természet ritka adományai, nyíltszívű, vendégszerető emberek, nemespenésszel borított pincék és a királyok bora, a borok királya várja egész évben.