|
Tokaj már a középkorban is jelentõs település volt, várral rendelkezett, amely több funkciót töltött be a táj és a haza történetében is.
 Ha a városba látogató a vasúti híd alatt lép a fõútra (Bajcsy-Zsilinszky út), észak felé haladva elõbb jobbról az általános iskola felújított épületét láthatja. Vele egybeépítve áll az egykori polgári fiúiskola 1903-ban emelt otthona. Itt kapott helyet a Városi Könyvtár szépen tervezett belsõvel. Mellettük a sportpálya szomszédságában a Széchenyi István kollégium található (Pirityi A. 1989.). Az ezzel szembeni teret a Tokaji Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola tömbje foglalja el (Bodonyi Csaba, 1996.), elõtte a névadó, Tokaji Ferenc kuruc vitéz mészkõbõl faragott mellszobra.
 A Széchenyi Kollégium szomszédságában áll az egykori „sóház” ikerkastélya. Az északi kastély a sóhivatal volt, déli része pedig a hivatalnokok lakásaként fungált. A helytörténetkutatás tévesen ezt az épületet Rákóczi-Dessewffy kastélynak nevezi.
A város mai fõterét a 18. század végén kezdték beépíteni. A görög Karácsony és Moreili családok emeltek itt kereskedõházat és családi otthont. Az emeletes épületekkel egy sorban vásárolt telket és emelt arra családi palotát Csobaj földesura, a sztrákõi Dessewfy család, a ház északi végénél falba épített „határkõvel” megörökítve a birtokos-tényt. Tovább haladva déli irányban a mai Takarékszövetkezet bejáratától jobbra egy bronz emléktábla a jeles erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor emlékét hirdeti (Csipák Viktória, 1997.).
Eljutottunk a fõtér egyik legimponzánsabb épületéhez, a Degenfeld-család eredetileg 1875-ben épített, ma frissen felújított palotájához, amelyben ma a történelmi birtok gazdája konferencia központot, éttermet és borszaküzlketet üzemeltet.
 Tokaj termelõi között jelen voltak a gazdagabb rétegek, így nemesek, középbirtokosok, görögök, sõt a cár katonái is, akik extraneusként termeltették a szõlõt és a bort. Céljukat elérendõ a városban udvarházat, továbbá egy-egy pincét vásároltak. Az udvarházban kapott szállást az extreneus birtokos vincellérje, onnan irányította a termelést. A tulajdonosok a szüret környékén érkeztek a városba. Ez mindig nagy mulatozással, ünnepléssel járt együtt. Bálokat rendeztek Tokajban és a környéken, a leghíresebb bálokat pl. Mádon rendezték. Tokajban udvarházuk volt többek között a Bercsényieknek, Dessewfyeknek, Gyulayaknak. Ma is látható a Bercsényi-lak, továbbá átalakítva bár a Gyulay-udvar.
![]()
Az egykori pálos kolostor középkori alapokra épült. A torzóban fennmaradt egyébként sértetlen monumentális épület az ún. „Veresárok” mellett található, amelyen a Kopasz-hegy északkeleti lejtõjérõl érkezõ csapadék rohan a Bodrogba. Pontosan ezen a helyen jelölik a korabeli metszetek is a Szapolyai Imre által megajándékozott pálos kolostort (ti. a városon kívül). Az együttes központjában helyezkedik el az egykori templom impozáns tömbje kelet-nyugati tájolásban. Hozzá csatlakozik nyugat felõl az egyházi életben fontos fukciót kapott, négyszöget formáló kvadrum.
A város mai északi bejáratánál, a Bodrogkeresztúri út elején, a régi katonai tábor épületeire telepítve alakították ki a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Középiskola együttesét. Az iskola új épülete a legutóbbi árvíz után készült. Impozáls homlokzata, hordót formáló hatalmas aulája méltán válik Tokaj büszkeségévé. A középiskola jelenleg Tokaj legdinamikusabban fejlõdõ iskolája, fejlett infrastruktúrával, közép- és felsõfokú idegenforgalmi képzéssel.
A Rakamazról jövõ fontos közutat régen Erzsébet királynéról nevezték el. Erre egy mészkõ oszlop emlékeztet kb. 800 méterre a tiszai hídfõtõl. Erzsébet királyné hídjának nevezték azt a tiszai hidat is, amelyet a II. világháborúban elpusztítottak, s amelynek a helyén áll a mai híd a Tokaj és a Bodrog összefolyásánál. Az elpusztult híd emléktáblája ma a Tokaji Múzeumban található.
A jobb parti hídfõ közelében állott az egykori, kõbõl faragott Nepomuki Szent János szobra. Ezt a Jesper Lõrinc által 1802-ben készített kõszentet az építkezés várható rombolása elõl az akkori római katolikus plébános, Béres Béla a templom szentélye mellé menekítette. Ma is itt áll a bájosan naiv faragott embernagyságú kõszobor.
 A város központja felé sétálva a Széchenyi Kollégium elõtt áll Veres Gyula Alpár mûvész márványból faragott Széchenyi szobra (1991). Szemben a milleniumi irodalmi emlékparkot láthatjuk a Tokaji Ferenc Gimnázium bejáratától jobbra. Szomszédságban áll a századvégi építkezés érdekes alkotása, az egykori jeles orvos Székely József családi otthona, arccal a fõutcára. Tovább haladva a Tisza és Bodrog összefolyásánál, a tiszai híd tokaji hídfõjénél megpillanthatjuk az I. világháború áldozatai emlékére állított bronzalakos szobrot, majd vele szemben fából faragott „kopjafa” hirdeti a doni katasztrófa 1943. évi áldozatainak emlékét (Tomasovics Gyula, 1993.).
A fõtér központjában 2000-tõl az államalapító Szent István király bronz szobra egy hatalmas oszlopra helyezve uralja a teret, Péterfy Lászó munkája. Jobbra egy csonka oszlopon, mintegy pódiumon elhelyezve Hegyalja bronz térképe látható, körülötte a történelmi hõsök és szõlõtermelõk plakett-szerû arcmásaival. Fölöttük két bronzérme másolata, a várost ért kitüntetések köztéri elhelyezésével a közösség érdemeit elismervén (Hild János, Koós Károly alkotásai).
 A római katolikus templomtól balra, déli irányban áll a mindenkori uradalom központi épülete, alatta a Rákóczi pince. Elõtte a hegyaljai folklór figuráját, a medditerránumból ide örökített Bacchus-t, népisesen „Baksus”-t láthatjuk, Szanyi Péter 1988-as munkáját, egy diszkutat zárva magába, amelyet a rajnavidéki német testvérváros, Östrich-Winkel emeltetett, megörökítve ezzel a partneri kapcsolatunkat.
A város déli településrészét is díszíti három szobor. A Tisza partján sétálva bukkanhatunk rá a legutóbbi tiszai árvíz emlékére emelt emlékmûre, a tokaji szobrász, Veress Gyula Alpár alkotására. A Benedek Pál utca sarkán áll a második világháború áldozatainak emlékére állított gránitból faragott férfi torzó, az oszlopon az áldozatok nevével, Kocsis András munkája, a Ladányi úton pedig a városból kifelé haladva találjuk Némethi Ferenc hõsi halált halt várkapitány bronz mellszobrát, szintén Veres Gyula Alpár alkotását.
Felhasznált irodalom: Bencsik János: Tokaj. Tokaj: Gradatio, 2004.
(Zempléni Panoráma 2.)
Related news items:
Newer news items:
Older news items:
|
ERROR (36 oF • 2 oC)
