• Facebook
  • Foursquare
  • Instagram
  • Flickr
  • Pinterest
  • Google+
  • Twitter
  • Tripadvisor
  • tumblr
  • YouTube
  • blog.hu
top banner

Tokaji Rákóczi-vár romja

A várfeltárás leletanyaga a Tokaji Múzeumban tekinthető meg. További információ a Tourinform Tokajban( e-mail: tokaj@tourinform.hu, tel.: 06-70-388-8870)

A Bodrogköz hajdani csücskében, a Tisza és Bodrog mai torkolatától 1kmrel északabbra elhelyezkedő tokaji Rákóczi vár régészeti kutatása 2007-ben ezdődött meg. Azelőtt semmilyen kutatás nem folyt a területen, így annak pontos helyzete, kiterjedése sem volt ismert, mindössze egy valaha létezett gyúkazamata (Merítő-bástya) egyetlen még földfelszín fölött lévő lőrése hirdette az utókor számára az erősség DNy-i sarkának helyét. Pedig a vár első említése 1410-ből való, később Hunyadi Jánosé, 1459-1527-ig a Szapolyai családé. Itt jelölik királlyá Szapolyai Jánost, majd közel 100 évvel később itt tartja Bethlen Gábor híres lakodalmát. De volt a vár többek között: János Zsigmondé, Serédyeké, Perényi Péteré, Némethy Ferencé, Bocskai Istváné, több Rákóczié s természetesen több ízben a Habsburg császároké is. Több ízben őrzik itt a magyar Szent Koronát, mielőtt Hegyalja vérzivataros évtizedei után, 1704-ben, I. Rákóczi Ferenc végleg fel nem robbantatja az erősséget.  Tokaj város főterétől légvonalban alig 1,5km-nyire lévő elfeledett vár kutatása az elmúlt három évben viszont nagyot haladt előre – sikerült azonosítani több fontos épületet, várfalat. Ez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy az erődítményről számos XVI-XVII. századi metszet, alaprajz, illetve látkép maradt fenn, az írásos forrásokat pedig 1995-ben Détshy Mihály foglalta össze a Tokaj várostörténeti Tanulmányok II. kötetében. Ezen források segítségével, már 2007-ben azonosítani tudtuk a vár keleti ágyútornyát – az 1530-as években épült „Vasaló-bástyát”; a külső vár DNy-i sarokbástyájának ágyúkazamatáját – „Merítő-bástya” – melyről kiderült, hogy valószínűleg a Némethy Ferenc által az 1550-es években kiépített külső vár egyik ó-olasz bástyája; a belső várban pedig megtaláltuk a legkorábbi épület, a lakótorony alapfalait – illetve a belső vár kerítőfalának ÉK-i és ÉNy-i rondelláját is. A 2007-es évad ásatásai inkább tájékozódó jellegűek voltak, céljuk az épületek
azonosítása volt, de nem törekedtünk a stratigráfiai helyzet meghatározására - tehát lényegében csak a falak tetejét bontottuk ki a vár pusztulási omladékából, korábbi járószinteket, zárt rétegeket nem érintve. A 2008-as évadban ezzel ellentétben arra törekedtünk, hogy a már ismert tények tudatában, célzott módon, újabb épületeket tudjunk azonosítani és ezen épületek feltöltésének rétegtanát is tisztázzuk. Ennek köszönhetően kevesebb épület helyét határoztuk meg mint 2007-ben, ellenben megdöbbentően sok XVI. - XVII. századi leletet hoztunk felszínre. Volt olyan rétegünk (S.:58), ahol 3 négyzetméternyi területről, fél méter vastagságban 5 ládányi leletanyag került elő, közte több ezüstpénz, kályhacsempe, üvegtárgy és rengeteg kerámia. Ezen leletanyag restaurálása már megtörtént, csak ebből a rétegből több, mint 10 db
kiegészíthető és 2 db egész edény látott napvilágot. A 2008-as évben főképpen a belső vár területére koncentráltunk. Az év
szenzációja az volt, hogy sikerült megtalálnunk a K-i ágyútorony „in situ” küszöbkövét – tehát bejáratát, továbbá azonosítottuk a hozzá tartozó – az ágyútornyot és a belső várat összekötő 7,5 méter széles kőhíd maradványait, illetve a
belső vár keleti palotaszárnyának K-i falát. Emellett ástunk még a korai lakótorony belsejében is, ahol megtaláltuk a korabeli padlószintet. De az igazi meglepetést a nyugati palotaszárny kutatása okozta, ugyanis itt több fő- és osztó
falat is azonosítani tudtunk – és ezen falakon belül 4 temetkezésre bukkantunk számos reneszánsz épületfaragvány, aranyozott lószerszámdísz, illetve egy üvegkehely fém talptöredékének társaságában. Ezen leletek talán az eddig azonosítatlan palotakápolna közelségére utalhatnak. A belső vár déli részén nyitott szondánkban pedig előkerült több, mint 40 db, XV. századi, kétszerhornyolt gótikus épületfaragvány, illetve a kerítőfal DK-i rondellájának fala is, melyet a XVII. században lőportoronnyá alakítanak. Ezen épület belső járószintjéről számos más lelet társaságában előkerült egy talán
Bethlen Gábort vagy Rudolfot ábrázoló, alakos kályhacsempe is. A 2008. évet tehát még a 2007-esnél is sikeresebbnek könyvelhetjük el, tekintve az előkerült falak, épületek jó állapotát, felszínközelségét, a több méter magasan álló falakat, illetve a szenzációsnak mondható, esetenként magas művészi értékkel is bíró leletanyagot. A 2009-es évben tovább folytattuk a 2008-ban megkezdett utat, tehát a megnyitott szelvényeinkben lehetőség szerint törekedtünk arra, hogy a jelenlegi (mesterségesen magasan tartott – tiszalöki vizierőmű) talajvízszintig leérjünk, megvizsgálva, hogy az adott területen mely századok leletanyaga kutatható jelenleg. Ebből következően 2009-ben nem sok új épületet azonosítottunk, viszont
számos új stratigráfiai megfigyeléssel bővült tudásunk. A 602. telek (Merítő-bástya) területén vizsgálni tudtuk a külső vár DNy-i ágyúkazamatájának belső szerkezetét, ahol egyértelműen el lehetett különíteni két építési periódust – feltételezhetően egy XVI. (Némethi F.) és egy XVII. századit (Habsburgok). Viszont a területen a XVII. században felhalmozott döbbenetes
mennyiségű tömör, sárga agyagban nehéz volt a 25-50 m3-es szelvényeinket mélyíteni, ezért a feltételezhetően XVI. századi ó-olasz bástya pontos kiterjedését még mindig nem sikerült tisztázni. A belső vár területén tovább folytattuk a K-i palotaszárnyból a K-i ágyútoronyba (Vasaló-bástya) vezető kőhíd kutatását, mely meglepetésszerű eredményeket hozott: például kiderült, hogy a belső vár XV-XVI. századi árkába, a XVII. században több, mint 7m (!) feltöltést hordtak bele, már a külső vár megépülése után. Ezzel félig eltemették a híd legalsó szintjét, melyből a hajdani vizesárkot lehetett tűz alatt tartani – így viszont ez a szint teljes épségben, lőrésestül maradt meg az utókor számára, nagyrészt elkerülve a vár felrobbantásakor
végbevitt pusztítást. A belső vár kerítőfalának ÉK-i rondelláját is tovább kutattuk, melynek azonosítottuk a keleti csatlakozását a belső vár K-i falához. 2009-ben, hasonlóan 2008-hoz rendkívül sok leletanyag került felszínre, további értékes kályhacsempék, üvegtárgyak, ezüstpénzek, ékszerek, lószerszámok, fegyverek és természetesen kerámiák. Ezen leletanyag mosása, válogatása megtörtént, restaurálása folyamatban van. Az idei évadban (2010) további eredmények születtek: a Vasaló-bástyánál sikerült azonosítanunk egy, az ágyútoronyhoz déli irányból kapcsolódó körülbelül 120cm széles falat, melyet 10méterrel arrébb is átmetszettünk, azonosítottunk. Megfigyeltük, hogy ehhez a két falsíkkal rendelkező fal külső oldalához
építették a 17. századi földsáncot, melynek külső oldala szintén kőpakolásos volt. Ezen földsánc keleti oldalán találtuk meg az évad leletét: egy térplasztikának megmintázott oroszlános kályhacsempét, melyet talán a 16. század elejére datálhatunk.

Összegzésképpen megállapítható, hogy régészeti módszerekkel bizonyítani,
adatolni lehet, hogy a Szapolyai-korban Tokaj vára gyönyörű rezidencia
lehetett, később pedig erős sáncokkal erődített határvárként funkcionált.

  Tokaji Várbarátok Köre Egyesület, info: makoldim@yahoo.com

Felhasználók értékelése:
Jelenleg nem értékelt. Legyen Ön az első!